A gimbal koncepciója a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor egy Francis Westley nevű angol feltalált egy „gimbalt”, egy három gömbből álló golyót, amely szabadon foroghatott bármilyen irányban. Ez a kialakítás azonban nem terjedt el széles körben, mert drága volt a gyártása, és a gömbök közötti súrlódás miatt a mozgás kevésbé volt sima.
Csak a 20. század elején állt elő egy amerikai feltaláló egy új, négy kerékből álló kialakítással, amelyek mindegyikében egy kis kerék volt merőleges a kerék síkjára, lehetővé téve az egész eszköz bármilyen irányú mozgását. Ez a kialakítás „Omni Wheel” néven ismert, és az univerzális kerék egyik elődje.
Az 1950-es években Harry Wickham, a NASA mérnöke feltalált egy még jobb kardáncsuklós kereket, amely három tárcsából állt, mindegyiken egy sor kis kerékkel, amelyek lehetővé tették az egész eszköz bármilyen irányú mozgását. Ez a kialakítás „Wickham kerék” néven vált ismertté, és a modern kardáncsuklós rendszer alapja.
A Wickham kerék művészete
Az ipari és robotikai területeken kívül a gimbalokat egyes művészek is használták kreatív törekvéseikhez. Például Ai Weiwei performanszművész gimbalokat használt művészeti installációiban. „Vanuatu gimbal” című alkotása egy öt méter átmérőjű óriási gimbal, amely lehetővé teszi a közönség számára a szabad mozgást rajta.
Közzététel ideje: 2023. november 27.